„Egyél csak, kislányom! Csúnya a sovány lyány!” – hallottam a nagymamámtól nem is egyszer vagy azért, mert nem akartam enni, vagy azért, mert túlságosan is nagy volt az étvágyam. Ilyenkor persze hozzátette, hogy a férfiak is azokat a menyecskéket kedvelik, akiken „van mit fogni”. Hogy megállja-e ez a tanács manapság a helyét? Talán, hiszen ízlése válogatja, hogy melyik férfinak milyen nő tetszik, meg persze gyerekfejjel eszembe sem jutott a súlyommal foglalkozni, és hogy mit jelent a fenti tanács, talán fel sem fogtam pontosan. Manapság pedig jókat mosolygok rajta, amikor minden nap valami új diéta és életmódtanács jön velem szembe a közösségi oldalakon, a vegán receptekkel meg a napi ötperces fenékgyakorlatokkal karöltve.
Nyilván a nagymamám sem azt szerette volna, ha jól meghízok, csupán attól félt, hogy ha nem eszem rendesen, sovány és beteges leszek – jelentem, erről szó sem volt soha, bár csak azért soha nem ültem le enni, hogy egy kicsit felszedjek magamra, sőt!
A nagyszülők tanácsai idővel igencsak viccessé válhatnak számunkra, bár igaz, ami igaz, gyerekként még hajlamosak vagyunk komolyan venni azokat. Egyik-másik tanács pedig felnőttkorunkig az emlékezetünkben marad – és rajtunk áll, hogy kipróbáljuk-e, vagy sem. Aztán persze tévét néztünk és tinimagazinokat olvasgattunk, és ezek is jócskán szórták magukból a jobbnál jobb tanácsokat, amelyeket tizenévesként szinte szivacsként szívtunk magunkba abban a reményben, hogy minél jobbak, minél tökéletesebbek legyünk, hogy majd az a fiú, aki a szünetben a barátaival focizott, mégis rájöjjön, hogy mi vagyunk a legszebbek és legjobbak az összes lány közül.
Az Olsen ikrek például azt mondták egy velük készült tinimagazinos interjúban, hogy a nagymamájuk úgy tartotta meg a férjét negyven évig, hogy minden reggel hajnalban felkelt, titokban kisminkelte magát, belőtte a haját, fogat mosott, parfümözött, majd visszafeküdt aludni. És akkor reggel a nagypapa úgy kelt fel, hogy milyen gyönyörű az ő felesége. Ez is egy módszer, bár amennyire romantikus, annyira álságos is.
A tisztálkodós tanácsokkal nem fukarkodtak a nagyszülők, voltak, akik a fehérnemű tisztaságának fontosságát hangsúlyozták, mások az általános higiéné miatt aggódtak – mintha ez nem lenne természetes. És persze mindez nemcsak ránk vonatkozott, hanem a kiszemelt férfira is: koszos köröm, igénytelen külső – mindtől óvtak a nagyik. Tegye fel a kezét, akinek bejön egy lecsúszott, kosztól büdös gatyás, mocskos cipős pasas (fesztiválszezonon kívül, persze).
Mindenható magazinok
Az „életszerű” és „praktikus” tanácsok tárházai voltak a régi tinimagazinok is, csak remélni tudjuk, hogy manapság már észszerű és valóban hasznos tanácsok jelennek meg ezekben. Egy női magazin például azt tanácsolta egyszer, hogy a reggeli összebújás előtt rágcsáljunk el egy almát, vagy készítsünk oda egy almát az ágy mellé, és egy kicsit falatozzunk belőle, hogy a kedvesünk már az almától friss leheletünkkel találkozzon, amikor csókot lehel az ajkunkra.
Mindenki maga vonja a végső következtetést a tanácsokkal kapcsolatban és eldönti kipróbálja-e őket, avagy sem, mégis tagadhatatlan, hogy minden generáció igényli és keresi a legényfogó praktikákat, akár bevallják, akár nem
Facebook
Pinterest